A cselekvés gyűrűje

Gabriella
2018.06.20.

A jó álomhoz az kell, hogy a kétségek elüljenek és a remény virágozzon. Az álmokkal csak az a baj, hogy az ember egyszer felébred. 

A verskertész jutalomjátéka

Gabriella
2018.01.23.

Öreg nénike volt, olyan huncut szemű. Aztán, ahogy jobban megnéztem, hirtelen kirajzolódott arcvonásaiban egy gyönyörű nő, aki valamikor volt, és aki - ha úgy tartja a kedve - néha még megmutatja magát a kiváltságosoknak. Ma reggel az 1-es villamoson utazott a verskertész.

Gyilkosság a dugóban

Gabriella
2018.01.12.

Belesírtam a délutáni dugóba mindent, amiről azt hittem, hogy nem tud már bántani. Mellettem egy sárga taxi araszolt (280 forint/km), a kopasz sofőr a pirosnál átnézett és meglátta, ahogy vörösödik az orrom, miközben zokogva ordítom a szélvédőre, hogy nincs több kiskapu!

Akit a lélek íze megcsapott

Gabriella
2017.12.31.

Bármelyik lehet az első és az utolsó is. Az igazán fontos azonban pontosan akkor történik, amikor a legnagyobb szükség van rá. Ez az a fajta csók, amire az ember egész életében emlékszik, mert olyankor a szája szélét megcsapja a lélek íze is.

A titkos fűszer

Gabriella
2017.05.23.


Ott álltak az utolsó megmérettetésre várva. Nemsokára kiderül, hogy ki lesz az idei év gigaszakácsa. Gordon Ramsay pokoli konyhájába eddig még nem jutott el magyar versenyző. János ellenfele a fináléban a francia Jules, aki olyan menüt álmodott meg, hogy Jánost kirázta a hideg már attól is, hogy belepillantott a menükártyába. Ennek ellenére tudta: csakis ő lehet a győztes, hiszen nála van a titkos fűszer.

Vad nyugalom

Gabriella
2016.10.04.

Van neked türelmed, csak nem vagy rá hajlandó - summázta évekkel ezelőtt a gyerekem a türelemhez való viszonyomat. Való igaz, az erénylistámon nem szerepelt a TOP 5-ben. Gyerekkoromban a tesómmal feltúrtuk a lakást a karácsonyi ajándékok után, soha nem tudtam kivárni, amíg kihűl a süti vagy megfagy a kocsonya, és a bűvös kockát sem tanultam meg kirakni, inkább átragasztottam egymás mellé a színeket. 

Ráncszámadás

Gabriella
2016.03.01.

Szeretem a ráncaimat, mindegyiknek története van. A két szemöldököm között, azt a  szigorú párhuzamost néha még el tudom masszírozni, ilyenkor a kicsi lányom azt mondja, hogy napsugaras a homlokom. A többi ellen nem harcolok. Segítenek, hogy ne felejtsem el, milyen keményen megdolgoztam értük. Amikor egy reggel arra ébredtem: nem várok tovább, hogy elkezdődjön az életem, hanem elkezdek élni, akkor jelent meg az első. A szemem sarkában, egy huncut szarkaláb képében. Rögtön megkedveltem.

A vágy elveszett félúton

Gabriella
2015.11.12.

Még bekapcsolta a mosogatógépet, aztán kibontott egy üveg bort és a kanapé sarkába kuporodott. Kihúzta a copfjából a hajgumit, jólesően megborzolta loboncát. Valamikor körbejárt benne a vágy, most emlékmorzsákból próbálja összerakni a mozaikot, hogy hol veszhetett el? Sorra vette a szerelmeit. Talán, ha kideríti, kitől, mire vágyott, akkor azt is látja majd, kinél hagyta el.

Ilyenek voltunk

Gabriella
2015.10.11.

Harminc elmúlt évvel nem könnyű szembenézni. Egyetlen humánus módja van: az osztálytalálkozó. Persze, előtte keresztül mész néhány fázison. Lelkesedsz, amikor valaki felveti a facebookon, hogy legyen, majd jön a tagadás és megfogadod, hogy nem mész el a gyerek- és ráncszámlálásra, aztán kiötlesz egy jó kis startégiát, hogyan lépj le a kötelező pofavizit után, végül megadod magad és csak sodródsz az eseményekkel. Jó döntés. Jutalmad egy felejthetetlen este az ismeretlen ismerősökkel.

Ezeket a cikkeket olvastad már?