Blogolj!

A nap, amikor Piroska megcélozta a farkast

Gabriella
2015.08.10.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem, de ha kell, bevetem a hódítás ősi női praktikáit a legalja szempilla rebegtetéstől kezdve, a finomra hangolt titokzatosságon keresztül, egészen a talányos, flörtölő mosolyig. A feminizmus nem az én asztalom és vadászatra sem vagyok kiképezve. Bezzeg a Velma! Ő vérbeli trófeázó.

Ibolyalakodalom

Gabriella
2015.08.06.

Ma van az ibolyalakodalmunk. Klasszul hangzik, ugye?  A régi öregek így hívják a 15. házassági évfordulót. Persze, most nagy arccal menőzök itt, pedig ezt is tőled tanultam. Mint annyi minden mást. Szerinted 15 év sok, vagy kevés? Már hallom is, ahogy mondod: börtönben sok, összetartozásból kevés. Vagy valami hasonló frappáns válasszal jössz, ami lehet egy újabb poén, és lehet véresen komoly is. 

Segítség, nagylány lett a kislányom!

Gabriella
2015.08.03.

Lányos apukák, el innen, ez a téma nem nektek való! Ha mégis olyan bátrak vagytok, hogy belevágtok, szólok: csak saját felelősségetekre olvassátok! A valósággal való egyezés nem a véletlen műve. Ezzel szembe kell néznetek. És nekünk is. Anyaként sem könnyű arra eszmélni, hogy minden külön értesítés helyett, egyszer csak kész hölgy lett a kislányból. 

Ki ez a nő a fészbúkon?

Gabriella
2015.07.30.

Ez a finoman értelmiségi, kicsit stikkes, enyhén dögös, laza anyu te vagy? És a konyhatündér, a megmondó lány, meg az észt osztó jópofa is? Vagy egyszerűen, mint egy vásári árus, kirakod a legjobbat a virtuális kirakatba: lássátok feleim szümtükkel,  ízlésesen elrendeztem egy ez történt ma velem és egy ilyen vagyok én kollekciót, meg egy csipetnyi lélekmorzsát! 

Testképzavargások

Gabriella
2015.07.27.

Vajon honnan veszik a bátorságot a pohos, szőrös, leharcolt teremtés koronái, hogy térdig a Balatonban, majomszigetbe tömörülve, hangosan (le)pontozzák a nőket? Három pocakmacsó. Röhögve lapogatják a hasukat, diszkréten finganak egyet-egyet, megbeszélik, hogy hazafelé még isznak egy pofa sört és eldöntik, hogy ki való a Playboy-ba.

Boldogan éltek, míg meg nem verte

Gabriella
2015.07.24.

"Nekimentem az ajtónak' - hárított Éva, amikor az irodában arról faggatták, hogy mi az a lila folt a szeme alatt. Aztán a kávéfőző mellett összesúgtak mögötte az asszisztensek: "Már megint megverte a férje. Pedig látszólag olyan szépen élnek!" És senki nem szólt egy szót sem. Csak sajnálták.

Irina összerezzent minden telefoncsengésre, és még egy öblítőt sem vett a férje jóváhagyása nélkül. A "szerencsétlen" és a "primitív" kifejezés a férje alapszókincséhez tartozott és soha nem felejtette el használni, ha Irináról beszélt. Néha eljárt a keze, és a gyereknek is jutott a pofonból, ha éppen arra járt. Irina szerint jól élnek, csak a férje egy "kicsit ideges". 

Vakon szeretni

Gabriella
2015.07.13.


Kislánykorunk óta tudjuk, mert sokszor elmondták, és mert apu is ilyen, és mert életem első ovis szerelme is ilyen volt, és mert az összes pasimat ez alapján választottam, és mert a férjem is ilyen, és ha lenne fiam, őt is ilyennek nevelném: az igazi férfira fel lehet nézni, biztonságot ad, erő árad belőle és bármikor lehet támaszkodni rá. Ha ez megvan, jöhet a vak szerelem.

Összekapcsolódunk

Gabriella
2015.07.10.

Ez egy személyes történet. Nagyon-nagyon személyes, de nem sziruposan nosztalgikus, nem elmerengő, nem múltidéző, nem szomorkás és egyáltalán nem olyan "hajaj, de jó is volt régen" emlék, hanem életigenlő, erőt adó, összetartozó folytonosság. Ti, akik most magatokra ismertek, felkészültetek? Megfejtettem a titkot: na'vik vagyunk és összekapcsolódunk.

Címkék: barát, barátok, család

Akik gyerek nélkül is boldogok

Gabriella
2015.07.09.


Elkaptam egy furcsa beszélgetést. Csinos, harmincas évei derekán járó, láthatóan sikeres, hallhatóan értelmes és tapasztalhatóan szimpatikus nő mesélte barátnőjének, hogy rájött: ő nem anyának való.  És ettől a felismeréstől felszabadult. Nem szorong már, ha azt firtatják, hogy mikor jön a baba. 

Hisztimentes övezet

Gabriella
2015.07.08.


Mit nevezünk hisztinek? Amikor mindenáron el akarunk érni valamit, és fúriává válunk? Vagy amikor az indulataink átveszik fölöttünk a hatalmat, és magunk sem tudjuk, mennyire kiborultunk? Az első hisztit 4 évesen produkáltam. Az utolsót? Nem is tudom. Szerintem nem vagyok hisztis, ám lehet, hogy a férjem, a főnököm és a barátaim teljesen mást mondanának. 

Címkék: , önismeret

Ezeket a cikkeket olvastad már?