Testtérkép

Gabriella

A tested mindent elmond rólad. Az összes titkod magadon hordod. Bármikor utazhatsz az időben, és még csak nyomolvasó sem kell, hogy tudd, miről szólt eddig az életed.

A jobb térdemen egy horzsolás nyoma. Valamikor hatalmas seb volt, nehezen gyógyult, mert sokszor lekapartam. Oviban történt, délután az udvaron. A Mindszenty Attila addig kergetett, amíg hasra nem estem a betonon. A piros vödörért harcoltunk. Hiába kértem szépen, hiába adtam neki érte négy cserebogarat (kettő még élt!), hiába fenyegettem meg az apukámmal, nem adta oda. Pedig pontosan az a méret kellett a manóvárhoz. Végül a kézitusát választottam: kitéptem a kezéből és elszaladtam vele. Attila soha nem ért volna utol, ha nem botlok el Csilla néni lábában. 

A fejtetőmön kitapintható horpadást már csak a fodrászom érzi, pedig majdnem meghaltam tőle. Egy féltéglát vágott a fejemhez negyedikben Szabolcs, aki rosszul értelmezte az udvarlás fogalmát: csak a hajamat kellett volna meghúznia, hogy tudjam, szeret. Ömlött a fejemből a vér, berepedt a koponyám és sok öltéssel varrták össze a fejbőröm. Mégis az egyik legboldogabb időszak volt a lábadozás: ágyba kaptam az almakompótot, minden este anyuval aludhattam, senki nem szólt rám, hogy másnap iskola, ha este tízkor még olvastam, és megkaptam Futyurit is, a világ legcsúnyább babáját.

A lábamba nyilalló fájdalmak arra emlékeztetnek, hogy mindig csak majdnem lettem táncos. Amikor a Magyar Állami Népi Együttesben utánpótlást kerestek, éppen büntetésben voltam a matek hármas miatt. A páromat szerződtették. Később voltam balettpatkány - lett cserébe szép bütyköm, jött a kontakt tánc  - kikopott a forgóm , aztán tánckar elsősor - rándulás, ficam, szakadás. Mostanában itt a flamenco, de van köztem és közte is egy majdnem. A flamenco olyan, mint egy soha meg nem kapott szerető: érzed, hogy ez a tánc nem lehet igazán a tiéd. Erre születni kell.

A jobb fülcimpámból kiszakadt a fülbevaló, de nem varratom össze. Ez egy színházi történet: a Popfesztivál koncert jelenete alatt a kínai kolléganő, Sun Ping, úgy beleélte magát a montanai drogos flashbe, hogy autentikusnak vélte kiszakítani a fülemből a teaszűrő nagyságú karikát. Nekem ez a hősi hadi sérülésem.

A lábam között a szülések után rosszul beforrt gátseb, a mellemről leégetett, elburjánzott anyajegy nyoma, a 45. születésnapomon az orromon átszúrt piercing, a sok gépeléstől ropogó ujj ízületeim, a brutális hízás-fogyás után megmaradt narancsbőr, a nevető szarkalábak és a gondszőtte ráncok arról mesélnek, hogy élek, és minden pillanatát élvezem. És te?

Címkék: élet
https://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/52311/pics/lead_800x600.jpg
élet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?