Annyi, amennyi

Gabriella

Ez a legfőbb vétkek egyike. A múló idő. Mert meg kell tennünk bármit, hogy ne derüljön ki az éveink száma. Van millió szemérmetlen kozmetikum, drága kezelés, rengeteg ügyes kis fotófilter, csakhogy ne lehessünk azok, akik valójában vagyunk. A romló testünkkel együtt.

Mikor érted már meg végre, hogy hiába akasz elfutni az idő elől, az sokkal gyorsabb nálad? Miért dacolsz mégis? Miért hiszed azt, hogy a jónőséget kilókban, mellbőségben, feszes bőrben, ránctalanságban mérik, és alapkövetelmény, hogy soha ne legyünk annyi idősek, mint amennyik vagyunk? Vagyis lehetünk, de ne látszódjon.

Ó, hogy utálom, amikor azt mondják: olyan fiatalos! Mert fiatalosnak lenni annyit jelent, hogy hazudsz a világnak, miközben tudod - és ők is tudják -, hogy ez már csak erőlködés. Köszi, én nem játszom!

Te most azt hiszed, hogy csak azért, mert kiszálltam, megadom magam, elfelejtem a színeket és megalázkodva szürkét meg barnát húzok, hogy ne látszódjak? Ne drukkolj, nem fogok beolvadni!

Azért nem hagyom ki az edzést, mert nem hagyom ki azt az utolsó kocka csokit sem. Azért megyek táncolni, mert hiányzik a duende. Azért vörös a rúzsom, mert piros a körmöm is, és igen, van, amikor olyan magas a cipőm sarka, hogy akár orra is eshetnék, ha nem lenne 25 évnyi tapasztalat a vádlimban. És nem, ez nem fiatalos! Ez pontosan annyi, amennyi.

https://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/50027/pics/lead_800x600.jpg
álarc,illúzió,önismeret,öreg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?