Csütörtöki kihülés

Gabriella

Csütörtökön múlt el belőle az érzés. Egész nap szorított a mellkasa, az ájulás környékezte, nem találta a szavakat. Érezte, ahogy a sejtjei megtisztulnak és visszavonulót fúj mindaz, ami fogva tartotta. Először ijedten próbálta visszahúzni, hiszen ez a téboly az övé, aztán hagyta, hadd menjen. 

Szerdán még vallásos áhítattal rajongott érte, de csütörtök estére olyan fénytelenné vált, mint a vízköves pohár. Megkönnyebbült. 

Pénteken reggel aztán - pontosan úgy, mint azokon az átkozott matek órákon, amikor nem volt elég megoldani az egyenleteket, hanem még vissza is kellett ellenőrizni - egy pillanatra meglátta. 

Ismerte ezt az érzést. Ilyen volt, amikor gyerekkorában lekaparta a vart, pedig az anyja mindig figyelmeztette, hogy úgy lassabban gyógyul. Felkészült rá. Várta a szokásos gyomortájéki szorítást, a légszomjat és a fájdalmat, hogy kitéptek belőle egy darabot, de nem érzett semmit. Csak a végtelent. 

https://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/49127/pics/lead_800x600.jpg
élet,kamasz,történet,toxikus kapcsolat
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?