A mágia nem tart örökké

Gabriella

Akkor ez most egy rontás, ami rajtam van? És te tényleg leveszed rólam? Nem is tudom, hogy történt: talán az a cigányasszony rakta rám, amikor nem engedtem, hogy jósoljon a tenyeremből, és valami átkot kiáltott utánam az aluljáróban. Nevettem rajta, hiszen tudtam, hogy én irányítok és nem holmi babonás hókuszpókusz.

Tudtam, hogy nem szabad másnak lenni, mert akkor nem vagyok jó. De azt is tudtam, hogy más vagyok. Másnak lenni pedig nem jó. Éppen ezért mindig meg kell ismerni a sztereotípiákat, be kell tartani a szabályokat és akkor már csak a szimpatikus dobozt kell kiválasztani, amibe berendezkedhetek.

A sok "kell" mellett még választási lehetőség is van, például kiválasztható a doboz színe, mérete, csak a formája nem. Mert a doboz az mindig kocka, hogy a sarkok jól illeszkedjenek egymáshoz, amikor felépül a nagy egész. Mert fontos, hogy megfogalmazható legyen a sztereotípia: a gyerek, a nő, a férfi, az apa, az anya, a férj, a feleség, a szerető, a társ, a barát, a kolléga, vagy egyszerűen csak az az árny, akinek melléd szól a jegye a moziban. Irányítható szerepek. Voltak. Egészen addig, amíg az a cigányasszony meg nem átkozott. Látod, már megint egy sztereotípia: a cigányasszonyok megátkoznak.

De mi van akkor, ha nincs is rajtam rontás? Mi van akkor, ha a mágia nem tart örökké?  Ha az átkot én vontam a fejemre, amikor elhittem, hogy mindig jónak kell lenni? Megfogalmazhatónak, dobozba rakhatónak, ahonnan egyszerre kiáltja mindenki: mi mindannyian egyéniségek vagyunk! 

https://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/48910/pics/lead_800x600.jpg
álarc,önismeret,szerepek,történet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?