Akit a lélek íze megcsapott

Gabriella

Bármelyik lehet az első és az utolsó is. Az igazán fontos azonban pontosan akkor történik, amikor a legnagyobb szükség van rá. Ez az a fajta csók, amire az ember egész életében emlékszik, mert olyankor a szája szélét megcsapja a lélek íze is.

Egyszer döntenie kellett. Vagy marad azzal, aki mellett biztonságra számíthat, vagy megy a másik után, akivel önmaga lehet. A boldogságot azonban az együtt töltött évek másképp definiálják. A titokzatos, szenvedélyes nővel a boldogság nem lehet ugyanaz, mint azzal, aki életet adott a gyerekeiknek, ápolta, amikor beteg volt, megsimogatta, ha igazságtalanul bánt vele a sors, kivette a részét a közös vállalkozásból, és persze veszekedett és fenyegetőzött, ha veszélyben érezte a szövetségüket. A másik, az figyelt rá, és megtanította arra, hogy a testen keresztül is vezethet az út a lélekhez. Mondjuk ő a lelkét még soha, de soha nem kereste.

Ez volt az utolsó négyessel kezdődő születésnapja. Amikor elfújta a gyertyákat és ránézett a gyerekeire, az asszonyára és a barátaira, pontosan látta, hogy miért volt muszáj őket választania. Csak annak a régi csóknak az emléke ne kínozná.

A test távol van a lélektől, és ragaszkodik az ősi földi örömökhöz - a naphoz, a szélhez, a hullámzó legelőkhöz, a vakmerő mozgás gyors mámorához

Valahol, a születésnapi ki tudja hányadik whisky-je után egy másik férfi is egy csókra gondolt. Egy ártatlan, gyermeki csókra, amit egy kedves kislánytól lopott az óvodában. A délutáni alvás alatt kijátszotta az óvónő éber figyelmét, és mint egy nindzsa harcos, úgy lopakodott nesztelenül az összecsukható kiságyak alatt. Amikor odaért, megkocogtatta a kislány ágyát, a kislány lehajolt, és egy betmenes csókot váltottak. A férfi elmosolyodott, akárhányszor felidézte ezt a pillanatot.

Ez volt az utolsó négyessel kezdődő születésnapja. Egyedül élt, de nem volt soha magányos. Szerették a nők, legyen az alkalmi kapcsolat, vagy hosszabb ideig tartó viszony. Ő pedig tisztelte őket, mert annak a régi csóknak az emléke mindig arra figyelmeztette, hogy a lélek úgy teljes, ha testtelen.

Eközben a nő - aki az egyik emlékképben titokzatos csábítóként, a másikban  ártatlan kislányként élt - leszedte a vacsora után az asztalt, benézett kamasz fia szobájába, lezuhanyzott, alaposan eldolgozta a szemránckrémet, lekapcsolta az éjjeli lámpát a könyvvel bóbiskoló férje feje fölött, és miközben elmosogatott, arra gondolt, hogy idén lesz az utolsó négyessel kezdődő születésnapja. De nem esett kétségbe, mert tudta, hogy a lélekhez a testen át is vezethet az út, ám a lélek úgy teljes, ha testtelen.

https://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/46554/pics/lead_800x600.jpg
élet,életkor,emlék,férfi,mese,nő,történet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?