Karattyos Kriszta, a néma jós

Gabriella

Azt kellett volna a névjegyére írni, hogy KÁRTYAJÓS KRISZTA, de a nyomdászok aznap Ferenc napot ünnepeltek, és miután Feri bá", Ferke, Fecó, és még Frici egészségére is koccintottak, a KÁRTYAJÓS helyett azt írták, hogy KARATTYOS KRISZTA. Akkor tette le a kártyát és kezdte el fejből mondani a jövőt. Tódultak hozzá a bizonytalanok, a kétségbeesettek, a hívők és a hitetlenek.

Kriszta mágiája az emberismeret volt. Nem látta ő a jövőt, de pontosan tudta, kinek, mit kell mondania. Ha valaki leült elé, az arcvonásaiból megmondta, hogy milyen mintákat hozott a szüleitől, milyen vidéken él, milyen ételeket eszik és milyen lelkiállapotban van. A széles állkapocs, széles homlok, kis orr, lapos, hosszú szemöldök, nagy szemek viselője biztonságra és a stabilitásra vágyik. A telt, kerek arcú, ragyogó szeműek, széles állkapoccsal, hegyes állal, széles ajkakkal kalandvágyók és a szenvedélyesek. Kriszta olvasott a testtartásból a ruhából, az ékszerekből, de még a hajviseletből is. Számos ilyen trükköt ismert, és jól megélt belőle. Persze pontosan tudta, hogy nem más ő, csak egy ügyes csaló. Arról álmodozott, hogy egyszer valóban meglátja a jövőt és megvilágosodik, mint Whoopi Goldberg a Ghostban. Érezte, hogy lenne benne elég alázat hozzá. 

Van egy szűk rés a múlt és a jövő között. Na, ott élünk.

Aznap este telihold volt. Kriszta azt álmodta, hogy alkut ajánlott neki a Teremtő: a hangjáért cserébe megkapja a látnoki képességet. "És aztán néma leszek, mint a kis hableány?" - kérdezett vissza álmában röhögve. A Teremtő, vagy az a fehér felhő, vagy inkább a ködből kirajzolódó arc - nem tudta pontosan kivenni micsoda -  bólintott. "Legyen így!" - vágta rá Kriszta.

Vigyázz, mit kívánsz, mert valóra válik

Reggel, amikor felébredt, kicsit kapart a torka, és fogmosás közben bevillant egy pillanatra, hogy a garázsból sem tud ma kiállni, mert elfogyott a benzin. "Hülyeség, ez nem jövőbelátás! Egyszerűen csak elfelejtettem tegnap tankolni" - hessegette el a gondolatot. Amikor a kocsi a negyedik próbálkozásra sem indult, egy kicsit bosszúsan ment a villamoshoz. A megállóban egy fura figura állt mellette. Látta, ahogy néhány pillanat múlva kiemeli a villamoson egy asszony táskájából a pénztárcáját, de ő már nem tud szólni.

Amikor felszállt az 1-esre, kinézett az ablakon, és tudta, hogy az a piros sapkás lány aznap is hiába vár az üzenetre, hiszen a férfi már régen nem is gondol rá, tudta, hogy a bőrkabátos pasas édesanyjának nem sikerül a műtétje, tudta, hogy a bolt előtt csevegő asszony néhány nap múlva eltöri a lábát, tudta, hogy a biciklis fiút két egyetemre is felveszik és tudta, hogy a plakáton mosolygó modellre újra rátalál a szerelem. 

Karattyos Kriszta egyszerre lett áldott és átkozott. Látta a jövőt, de már nem tudta elmondani. Soha többé nem jött ki hang a torkán.

Címkék: mese, sors, történet, vágy
https://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/45290/pics/lead_800x600.jpg
mese,sors,történet,vágy
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?