A Hatok hagyatéka

Már csak hat mindent érző maradt. Az emberek annyiféleképpen éreztek, és olyan gyorsan kapcsoltak át szeretetből gyűlöletbe, hogy a maroknyi mindent érzőre csendes kínhalál várt. Éppen ezért eldöntötték: magukra hagyják az össze-vissza érző embereket és lelépnek a Földről.

 A hatos a boldogság száma, de a Hatok - így nevezték magukat a megmaradt mindent érzők - egyáltalán nem voltak boldogok. Eredeti küldetésük az volt, hogy megtanítsák a léleknek, hogyan érezze magát otthonosan a testben. Ehhez pedig az kellett, hogy minden érzést, ami csak létezik, képesek legyenek a saját bőrükön megtapasztalni és átvenni, hogy cserébe jelenlétet, harmóniát, élvezetet, kényelmet, békét, menedéket adjanak, és a boldogságra való képesség jegyében kisimítsák a gyűrött lelkeket. De nem számoltak az emberi természettel, és azzal, hogy az emberlélek bonyolult szerkezetű. A többi bolygón néhány száz év alatt elvégezték a küldetésüket, de a földlakókba beletört a bicskájuk.

Valamikor több ezren éltek közöttünk. Felvették alakunkat, szokásainkat, és némelyik tehetséges és bátor mindent érző, emberi párt választott magának és megpróbált családot alapítani, de annyi érzéssel kellett megbirkózniuk, hogy a boldogság követei végül boldogtalanná tették azokat, akiket a legjobban szerettek - és ebbe valamennyien belepusztultak.

Amikor a kihalás szélén álltak, úgy döntöttek, együtt, kéz a kézben lépnek le erről a bolond bolygóról. De végleg. A mindent érzők felmentek a legmagasabb hegy tetejére, megfogták egymás kezét és mielőtt ugrottak, belesuttogtak a sötétbe. Azon az éjjel minden ember álmában ugyanaz a kánon szólt:

"Magatokra maradtok az érzéseitekkel, amelyekkel már nem tudtok következmények nélkül játszadozni. Kétségeitek, örömeitek, figyelmetek és figyelmetlenségetek, jóságotok és gonoszságotok mostantól csakis rajtatok múlik. De, hogy ne roppanjatok bele, itt hagyjuk a receptet: ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyetek, ahol széthúzás van, oda egyetértés kell. A sértés ellenszere a megbocsátás, a kételyt a hit oldja fel, a kétségbeesés ellen pedig ott a remény."

Amikor a Hatok ugrottak, valami megcsavarta az emberek szívét. Azóta is összeszorul a bizonytalanságtól, hogy vajon jól csináljuk-e?