Könyörgöm, ne alázd online a gyereked!

Mondjátok meg, miért jó poén felrakni a gyerek fotóját a közösségi oldalra, amikor a bilin vagy a wc-n ül? Miért gondoljátok trendinek, ha az üzenőfalon nevelitek (szégyenítitek meg) a kiskamaszotokat? Magas az online ingerküszöböm, függő szelfibajnok és extrovertált lájkvadász vagyok, de néhány dolog nálam is kicsapja a biztosítékot.

Persze, ma sokan a fél életüket a közösségi oldalakon élik. Én is. Az önkifejezés fura megnyilvánulásai is együtt járnak az online létezéssel. Csupán azért könyörgök összetett kézzel, hogy a gyerekeiteket ne hozzátok vállalhatatlan helyzetbe! Kikívánkozik belőlem belőlem még pár miért, amelyekre jó lenne, ha válaszolnátok. Magatoknak.

• Miért kell a szülőszobáról azonnal posztolni, ahogy kibújt a pocakból? Néhány óra múlva, egy édesen szendergő fotó is minimum 100 lájkot hoz.
• Miért kell a Facebookra tenni az  első kaki, vagy az első böfi fotóját? Van, ami cuki, van, ami undi. Ez vajon melyik lehet?
• Miért gondoljátok, hogy ami ciki, az cuki? Vannak képek, amelyeket csak a családnak készít az ember, nem az egész világnak. Kamasznak lenni egyébként is kemény kihívás lesz, ne nehezítsük meg a jövőt ilyen fotókkal.
• Miért kell az üzenőfalon lecseszni, ha hármast hozott matekból? Ezt ésszerűbb és célszerűbb otthon, a négy fal között megtenni. Akkor is, ha teljesen jogos.
• Miért kommentben kell közölni a lányod profilképe alatt, hogy nem tetszik az új frizurája (rosszabb esetben az új fiúja)? Valószínűleg ezt otthon is ezerszer hallja és csak a  dacot erősíti. Meg azt a véleményét, hogy a szülők egy bizonyos kor után tényleg vállalhatatlanok.
• Miért vicces a kamasz gyereked barátainak, saját korosztályának szánt posztjait jófejkedő megjegyzésekkel széttrollkodni?  Ez az ő privát szférája, és igen, várja a visszajelzéseket, de nem feltétlenül az anyjától, az apjától, a nagyitól vagy a keresztanyutól.