Segítség, nagylány lett a kislányom!

Lányos apukák, el innen, ez a téma nem nektek való! Ha mégis olyan bátrak vagytok, hogy belevágtok, szólok: csak saját felelősségetekre olvassátok! A valósággal való egyezés nem a véletlen műve. Ezzel szembe kell néznetek. És nekünk is. Anyaként sem könnyű arra eszmélni, hogy minden külön értesítés helyett, egyszer csak kész hölgy lett a kislányból. 

Minden olyan giccsesen gyönyörűen kezdődött: már az UH kimutatta, hogy kislány. A párommal madarat lehetett volna fogatni. Én madonnás mosollyal nyugtáztam, hiszen pontosan tudtam, hogy csakis lányom születhet (kettő is). A barátnőm esküvőjén, mindenórás kismamaként még táncoltam egyet az urammal, aki hajnalban, pálinkás lelkesedéssel magyarázta Jocó barátjának: "Tudod, már most utálom azt a szakállas pasast, aki feleségül veszi." Jocó két csuklás között lehozta a realitás talajára: "Ne azt gyűlöld, inkább azt a pattanásos kis majmot, aki elveszi a szüzességét." Szerintem Jocó csak az évek óta tartó barátságnak, és a pálinka maligánfokának köszönheti, hogy nem a zsebében vitte haza a fogait ékes bizonyítékául annak a bölcsességnek, hogy az igazság néha fáj.

A bölcsődéig kerek volt a világ, a fiúk és a lányok közötti különbségek nem érdekelték az én gyönyörű, aranyhajú babámat. Az valahogy egyértelmű volt, hogy a kék az fiús szín, és a rózsaszín stipi-stopi a lányoké, meg abban sem volt vita, hogy a kisautó a fiúké a lányok pedig babáznak, főzőcskéznek és kisminkelik magukat anyu rúzsával. Egyszer óvatlanul rányitott az apjára, amikor pisilt. "Apa, mi az ott neked?" - mutatott célirányosan. "Öööö... a fütyim" - csukta be villámgyorsan és fülig vörösen a párom az ajtót. "Apa, nahát, hogy neked milyen szép fütyid van!" - csapta össze apró kezecskéit a lányunk. 

Délután apa ment érte. A dadusok csak somolyogtak nemlétező bajszuk alatt. Mondta is apa, hogy tudjam már meg, mi a bajuk vele, mert nem válaszoltak egyetlen kérdésére sem, és igyekeztek gyorsan lerázni. Másnap rákérdeztem. Kiderült, hogy a búzavirágszemű végighaknizta a bölcsit: "Nóri néni, tudtad, hogy apunak milyen szép fütyije van?" " Dóri néni, ha megkéred, biztosan megmutatja neked is!"  Ilyen antré után csoda, hogy pukkadoztak a röhögéstől, amikor apuka megérkezett? Ha jól emlékszem, több hétig csak én hoztam-vittem a gyereket.

Amikor megszületett a kistesó - természetesen ő is lány -, a nagy egy csodaszép születéstörténettel állt elő. "Anya, én tudom, hogyan lesz a gyerek! Apa elültetett egy magocskát a pocakodba. Az nőtt, nőtt, növögetett, de még nem volt lelke. Szóltam a tesónak, hogy beköltözhet a magocskába, már megismertelek titeket, jó anyukát és apukát találtam. Mert, tudod, mi megbeszéltük már születésünk előtt, hogy testvérek leszünk." Azt hiszem, nem csak a hormonok miatt indultak meg a könnyeim.

Viszonylag nyugodt babázásokkal, ovis szerelmekkel, "a fiúk hülyék" kijelentésekkel, anyukás szerepjátékokkal, csajos sutyorgásokkal és komoly anya-lánya világmegváltásokkal suhantak el az évek. A kamaszkor előszelét egész jól átvészeltük. A piros betűs ünnepekre is felkészítettem, és csak egy apró sokkot okozott, amikor bekopogott. A két fantasztikus, szőke baba közben mindvégig megmaradt apa kicsi hercegnőjének és királykisasszonyának. Aztán egyszer csak összenéztünk, és azt vettük észre, hogy a kishercegnő mellett, a királykisasszony helyett, egy lélegzetelállító nagylány lakik velünk. Aki vitatkozik, véleménye és stílusa van, olyan az alakja, mint egy manökené, a fiúk megbámulják és bizony ő sem marad közömbös. Persze pirul, ahogy kell, de azért megbeszéljük, hogy ki a helyes pasi és bevallotta: elgondolkodott már azon, hogy milyen lenne a világ nélküle? 

A legnehezebb kérdés is az anyukáknak jut. "Tényleg úgy lesz a gyerek, hogy a fiú bedugja a fütyijét a lány puncijába? Ezt nevezik dugásnak? A fiúk azt mondják, b***ás. Az van a pornófilmekben is, ugye? A fiúk már láttak olyat a neten." Erre ti mit mondanátok? Hm? Apukák? Ha a figyelmeztetésem ellenére eddig elolvastátok, most már ne adjátok fel. Az anyukák is kénytelenek megemberelni magukat, és elmesélni, hogy igen, valóban így lesz a gyerek, de ezt nem dugásnak hívják, ha szerelemből történik, hanem szeretkezésnek. Persze, igaz a dugás is, és vannak, akik azt mondják, hogy b***ás. Akkor többnyire nincs szerelem. A pornófilmek nem a szerelemről szólnak. És, ha megkönnyebbülten fújnál egyet, hogy igen, elmondtad, nem hazudtál és nem is volt olyan rázós, akkor még ne hidd, hogy megszabadultál, mert jöhet a kegyelemdöfés. Mit csinálsz, ha csincsilla szemekkel még azt is megkérdezi, hogy "fúúúúj, és ez az undorító dolog kinek jó?" 

Kedves apukák, ha belefüleltetek, vagy életetek párja elmesélte, milyen beszélgetés zajlott közöttük, esetleg voltatok olyan szerencsések, hogy részesei lehettetek, és átsuhan a fejeteken valamennyi elmesélt és valós skalpvadász történetetek, vagy az összes macsós sztoritok, és legszívesebben utólag is behúznátok magatoknak az összes lányos apa nevében, kérlek titeket, ne tegyétek! A kulcsmondat: Nyugalom, csak lazán és őszintén. Persze, ilyenkor óhatatlanul ott motoszkál Jocó váteszi mondata, hogy azt a kis pattanásost ki kell herélni... meg az utána jövő művészlelkűt, meg a tetovált alfa hímet. Ki ne felejtsétek a jómódú yuppit, a különc hipsztert, és az élsportolót. De azt se felejtsétek el, hogy egyszer minden hercegnő felnő. Búcsúzóul van egy jó hírem: az elméleti kérdések tisztázása után azért még van egy lélegzetvételnyi idő addig a kérdésig, hogy "Itt aludhat a barátom?"