Felfújt lufi

Ligyija


Befelé ásított és közben egyetlen arcizma sem rándult. A szemét ugyan elfutotta a könny, de ezt a meghatottság számlájára is írhatja a felületes szemlélő. Itt pedig csak ájtatos és felületes szemlélő van. Az emléktábla avatás ilyen. A nagyanyját méltatják. A réztáblán egy tekintélyes matriarcha mosolyog, de az ő képzeletében másképp él: kibontott hajjal, kezében léggömbbel. 

- Anyám azt mesélte, hogy egy fehér léggömbbel kezdődött. Valami szabadtéri rendezvényen, egy olyan szocialista ünnepségen, ahol egymást követték az elvtársi beszédek, a zászlófelvonások és a koszorúzások. A nagyi tíz éves lehetett, a dédivel ment a kötelező felvonulásra és, hogy kibírja, egy lufit nyomtak a kezébe - mesélte az avatás utáni fogadáson, egy pohár rozé mellett annak a maréknyi rajongónak, akik valóban tudni szerették volna, milyen is volt a nagymamája, a híres írónő, Hollóssy Adélia.

- Nagyit megbabonázta a héliummal töltött gömb, amit egy madzag tartott féken, különben elrepült volna a végtelenbe. A markában szorongatott zsinór volt a fehér lufi szabadságának a záloga. A nagyi nem bírta a kötöttséget, elengedte. A léggömb gyorsan eltűnt a felhők között és fejben megírta első négysorosát. 

Még egy léggömböt eresztek a Holdba

Olyan átéléssel mesélte a nagyi gyerekkorát, hogy a hallgatóság egy pillanatra maga előtt látta a szőke kislányt, aztán a fürtös fiatalasszonyt, akiről az a legenda járta, hogy egy buliban szúrta ki magának a nagypapit, a világ legnagyobb bohém hóhányóját. Aztán persze addig mesterkedett, míg a papi elhitte, hogy ő szemelte ki magának a furcsa lányt. Az első közös éjszakájuk párnacsatába torkollt, az esküvői videójukon pedig a papi operatőr haverja végig a padlót vette és csajozós dumát nyomott a fotós lánynak. 

- Nagyi szuper anya, szuper feleség volt.  Soha nem viselkedett a korának megfelelően és soha, egy percig nem volt unalmas. Saját versikékkel altatta anyut és minden szülinapi zsúrra hatalmas lufikkal aggatta tele a gyerekszobát. Finom vacsorával várta esténként papit és senki nem tudta, mikor takarított, de a lakás mindig ragyogott. Amikor a papi meghalt, nagyi egyetlen szál vörös rózsát vitt magával a szertartásra. Egyetlen szál vörös rózsát, amit a hagyomány szerint a szeretett nő tesz bele az elhunyt összekulcsolt kezébe. Nagyi indulás előtt szoros kontyba kötötte a haját, belebújt fekete tűsarkújába és önkéntelenül zsebre vágott egy csoffadt lufit, amit a papi halála előtti napon akart felfújni és bevinni neki a kórházba.

A templomban nyitott koporsóban feküdt a papi. Nagyi odalépett, hogy elbúcsúzzon tőle és a szerelem virágát a kezébe csúsztassa, de a papi keze már tele volt vagy egy tucat vörös rózsával. Nagyi ekkor kibújt a szorító tűsarkújából, kibontotta a haját, felfújta a lufit és rákötötte a papi kisujjára. Aznap este írta meg az első novelláját.

Címkék: élet, mese, történet
http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/41488/pics/lead_800x600.jpg
élet,mese,történet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?