Köpenynosztalgia

Ligyija


Akkor volt vége a Vakációnak, amikor anyuval elindultunk iskolaköpenyt venni. A napsütésnek már ősz szaga volt, az augusztus 20-i hétvégén elbúcsúztunk a Balcsitól, leeresztettük a gumimatracot és a kisvárosi Skála-Coop gyermek konfekció osztályán megjelentek a kék műszálas nejlon csodák. 

Az iskolaköpeny ellen akkor még nem lázadoztunk. Az igazán jó barátnők egyformát viseltek, és néhány bátor különc pirosat hordott, fehér gallérral. Ez a divatirányzat azonban azonnal kirekesztett a világoskék fodrost kedvelők, az egyszerű ingszabású fazont viselők és a csehszlovák dizájndarabokhoz hozzájutottak szerencsés táborából. A piros köpeny egy kicsit a lúzerség szinonimája lett.

Csilla sötétkékben, én világosban kezdtem az első osztályt. Mindkettő térdig érő, fodros volt. Ezzel megpecsételtük a barátságunkat. A köpeny zsebe nemsokára tele lett mindenféle fontos és titkos kacattal. Volt ott szagos radír, örökké folyó patronos toll, az emlékkönyv lakatjához egy pótkulcs, beleszáradt robbanós cukor, Donald rágó képregényes papírja, félig elnyalt kakasos nyalóka. Amikor már nem lehetett belőle a trutymót kiszedni, akkor körömollóval akkurátusan kivágtuk. Anyu csak év végén vette észre, hogy a leharcolt köpeny zseb nélkül fejezte be az iskolát. 

Köpenybarátság

Felsőben már a táskába gyűrve érkezett a suliba, és Oltáczy mama orosz óráira nem is vettük fel. Annyira belemerült a rendhagyó igék magyarázásába, hogy észre sem vette, ki az, aki nem visel köpenyt. Nyolcadikban úgy érezte, itt az ideje az Anna Karenina zanzásított változatának a megismertetésére. Lehet, hogy korai volt, de én már akkor tudtam, hogy Karenin egy seggfej és Vronszkij szemétláda. Ha Anna ma élne, biztosan nem ugrott volna a vonat elé. Ezzel az igazságérzettel meggyűlt a bajom Zseboroszlánnál a történelem órán, aki semmiféle magyarázatot nem volt hajlandó elfogadni arra, hogy hol az iskolaköpeny, és még azért is rontott egyet a feleletem jegyén, ha ki volt bontva a hajam. Zseboroszlánnal fölösleges volt  packázni, ezért az órái előtt engedelmesen magunkra gomboltuk a köpenyt és copfot kötöttünk.

Kollekció

Gimiben az összes fiúnak kiégett a zsebe. A vécébe jártak cigizni és felpöckölték a csikket a plafonra. Amikor az ügyeletes tanár razziázott, egyszerűen zsebre vágták a füstölgő cigarettavéget. Apró kis lyukak jelezték a köpenyen, hogy ki bagózik.

Márti barátnőmmel iskolaköpeny forradalmat indítottuk. Márti átszabta, néhány pecsvörk foltot varrt rá, én pedig rojtosra vágtam az alját és békejeleket meg pillangókat rajzoltam rá. Néhány nap múlva alig győztük a megrendeléseket. Volt, aki hatalmas zsebet kért, hogy elférjen benne a tiki-taki, vagy a gallért kellett zsilettpengével lefejteni és pelenka öltéssel, sárga fonállal visszavarrni. Menő lett az iskolaköpeny annak ellenére, hogy a befülledt nejlon alatt jól megizzadtunk és rajtam kicsi, allergiás tűpöttyök jelentek meg, ha hat óránk volt.

Most a nyár végét a karomon sorakozó napallergiás kiütések jelzik. Ilyenkor már sokkot kap a bőröm a napozástól, de ezeket a viszkető, apró kis pöttyöket egyáltalán nem bánom. Tökéletes időzítéssel hozzák vissza az iskolaköpeny romantikus emlékét.

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/41387/pics/lead_800x600.jpg
barátok,iskola,nosztalgia
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?