A Hatok hagyatéka

Ligyija


Már csak hat mindent érző maradt. Az emberek annyiféleképpen éreztek, és olyan gyorsan kapcsoltak át szeretetből gyűlöletbe, hogy a maroknyi mindent érzőre csendes kínhalál várt. Éppen ezért eldöntötték: magukra hagyják az össze-vissza érző embereket és lelépnek a Földről.

 A hatos a boldogság száma, de a Hatok - így nevezték magukat a megmaradt mindent érzők - egyáltalán nem voltak boldogok. Eredeti küldetésük az volt, hogy megtanítsák a léleknek, hogyan érezze magát otthonosan a testben. Ehhez pedig az kellett, hogy minden érzést, ami csak létezik, képesek legyenek a saját bőrükön megtapasztalni és átvenni, hogy cserébe jelenlétet, harmóniát, élvezetet, kényelmet, békét, menedéket adjanak, és a boldogságra való képesség jegyében kisimítsák a gyűrött lelkeket. De nem számoltak az emberi természettel, és azzal, hogy az emberlélek bonyolult szerkezetű. A többi bolygón néhány száz év alatt elvégezték a küldetésüket, de a földlakókba beletört a bicskájuk.

A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép - és nem csúnya. Igaz - és nem hamis. Jó - és nem rossz. Boldog - és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik - tartozik önmagának. És másoknak is. - Müller Péter

Valamikor több ezren éltek közöttünk. Felvették alakunkat, szokásainkat, és némelyik tehetséges és bátor mindent érző, emberi párt választott magának és megpróbált családot alapítani, de annyi érzéssel kellett megbirkózniuk, hogy a boldogság követei végül boldogtalanná tették azokat, akiket a legjobban szerettek - és ebbe valamennyien belepusztultak.

Amikor a kihalás szélén álltak, úgy döntöttek, együtt, kéz a kézben lépnek le erről a bolond bolygóról. De végleg. A mindent érzők felmentek a legmagasabb hegy tetejére, megfogták egymás kezét és mielőtt ugrottak, belesuttogtak a sötétbe. Azon az éjjel minden ember álmában ugyanaz a kánon szólt:

"Magatokra maradtok az érzéseitekkel, amelyekkel már nem tudtok következmények nélkül játszadozni. Kétségeitek, örömeitek, figyelmetek és figyelmetlenségetek, jóságotok és gonoszságotok mostantól csakis rajtatok múlik. De, hogy ne roppanjatok bele, itt hagyjuk a receptet: ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyetek, ahol széthúzás van, oda egyetértés kell. A sértés ellenszere a megbocsátás, a kételyt a hit oldja fel, a kétségbeesés ellen pedig ott a remény."

Amikor a Hatok ugrottak, valami megcsavarta az emberek szívét. Azóta is összeszorul a bizonytalanságtól, hogy vajon jól csináljuk-e? 

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/40299/pics/lead_800x600.jpg
álom,élet,kapcsolatok,mese,mindent érzők,történet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?