Molly és Willi egyetlen éjszakája

Ligyija

Willinek hívták élete szerelmét. A férfi imádta az ékszereket, a vaskos tréfákat, a bort és a nőket. Meg volt valami pletyka a csinos, fiatal fiúkról is. Feleségét otthagyta a lányával és az ikrekkel, egy darabig vidéken tanítóskodott, később megjárta a börtönt is, majd ripacsnak állt és a rossznyelvek szerint egy prosti volt a múzsája. Molly mindezek ellenére szerette.

Molly napközben egy csendes egyetemi könyvtárban dolgozott. Vastag keretes szemüvege mögül hunyorogva nézte a könyvek fölé hajoló diákokat. Szerették az egyetemisták, főleg az irodalom szakosok, hiszen nem volt olyan kérdés, amire ne tudott volna azonnal válaszolni. Megszépült, amikor Molnár Ferenc szimbolikájáról vagy Simone de Beauvoirról és a francia egzisztencializmusról beszélt.

A beavatottaknak aztán mesélt Molnár izgalmas szerelmeiről is a kor legszebb asszonyaival, Vészi Margittal, Fedák Sárival és Darvas Lilivel, majd lázrózsás arccal elsuttogta Simone de Beauvoir és Sartre legendásan mocskos és meghitt kapcsolatát. Káprázatos előadások voltak ezek, egyetlen professzortól sem kaptak annyi tudást és kevés színházban élhettek át olyan katarzist, mint Molly magánszámai alatt. Hallgatósága ilyenkor úgy érezte, most aztán mindent megtudott a jelentéktelen kis könyvmolyról, akinek az a szenvedélye, hogy irodalmi pletykákkal szórakoztatja őket. 

A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.

Pedig Molly élete minden évben egyetlen éjszakára maga volt a lángoló szenvedély. A többi 364 napon busszal zötyögött haza ósdi külvárosi kis házikójába. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, megöntözte a virágait, elkészítette a vacsoráját, lemezjátszójára feltette a Norma áriáját Callastól, megengedte a kádba a vizet, megfürdött, belebújt egy puha pizsamába és addig olvasott az ágyban, amíg ki nem esett a kezéből a könyv.  

Szentiván éjjelén azonban bőrgatyát húzott, a derekán megvillant a tetkó amikor csomót kötött a favágó ingre, kontaktlencsére cserélte vastag szemüvegét, gondosan kirúzsozta a száját, majd kitolta a garázsból a Harley-ját és elindult az éjszakába, hogy Willivel találkozzon. 

Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.

Dekadens narkósok, átmeneti csavargók és gyakorló nehézfiúk várták őt egy lepukkant tanyán, ahol Molly búgó, mély hangon Shakespeare-t olvasott nekik. William, az ötszáz éve halott géniusz volt az ő örök szerelme. Amikor Molly belekezdett a mágikus mondatokba, élő alakjában is megidézte Willit.  "Légy, minő vagy, kedvesem! Láss, mikép látsz rendesen!"  - mormolta Oberon sorait Molly úgy, mint egy imát. A kitaszítottak megbűvölten hallgatták és  észre sem vették azt a félhosszú hajú, gyöngy fülbevalót és fura körgallért viselő fickót, aki eközben szorosan magához ölelte a nőt.

Molly valójában Titánia, a tündérkirálynő elfelejtett tündére volt, a titokzatos Moly, aki a szamárfejű Zubolyt legyezgette, mikor asszonya Puck mesterkedésének köszönhetően beleszeretett az elvarázsolt bugrisba. Eközben Moly is szerelembe esett az őt kitaláló Shakespeare-rel és paktumot kötött Puckkal: valódi ember lehet egy olyan korban, amikor már nem hisznek a mesékben, és évente egyetlen egyszer találkozhat Willivel - cserébe felkent apostola lesz élete minden percében a könyveknek.

Címkék: álom, mese, történet
http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/39229/pics/14972951647178946_800x600.jpg
álom,mese,történet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?