Bocs, én sminkelek

Ligyija

Kaptam egy kihívást, és nem vállaltam. Smink nélküli szelfit kellett volna posztolni a Facebookon. Kihívóm azt mondta, hogy nem lehet mindig álarc mögé bújni, és néha vállalni kell magunkat. Ha nem teszem, az is egyfajta megfutamodás. De mi elől? Tényleg ezen múlik bármi is? 

A smink számomra az önkifejezés egyik eszköze, ugyanúgy, mint az öltözködés. Én smineklős vagyok, ez azonban még nem rejtőzködés, hiszen pontosan tudom, a túl erős smink eltakarja a valóságot és álarc lesz belőle.

Az évek során megtanultam elfogadni az arcom, megtanultam kiemelni azt, amit szépnek látok rajta és igyekszem eltejteni, amivel nem vagyok elégedett. Ehhez pedig kell az önismeret és némi önbizalom is, vagy legalább egy hangyányi önmagamba vetett hit.

Az arcomon ott van az egész eddigi életem. Tudom, melyik szarkalábat köszönhetem a gondtalan boldogságnak, melyik árkot mélyítette el a szorongás, hol csapott le a bánat, milyen ráncot húzott a homlokomra a félelem és mitől lesz kemény hirtelen az orrom mellett a kutya arcot rajzoló két kis árnyék. Olyan nagy baj, hogy nem szeretném mindenkinek megmutatni? 

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/38423/pics/lead_800x600.jpg
álarc,divat,életmód,önismeret,smink
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?