Veszett macska befejezetlen története - Vendégposzt

Ligyija



Vendégposztot kaptam Veszett macskától, aki kíméletlen őszinteséggel karmolja szét a bennünk élő tabukat. Ha ismernétek, egy sikeres, magabiztos nőt látnátok, aki profi. Nem szokása kiadni az érzelmeit. Teszi a dolgát és senki nem sejti, hogy milyen örvény kavarog benne, hogyan harcol a Nő önmagával a Pasiért, és a Pasival önmagáért. Amikor elolvasta a Főnix és a Herceg történetét, elküldte az övét nekem. Ez egy befejezetlen történet. Egyelőre. Veszett macska ugyanis egyáltalán nem elveszett. 

I.fejezet

"Aki életre ítéltetett, azt a végzete a föld alól is előrángatja. Bármilyen súlyos, vastag is a hant fölötte. Így volt ez vele is. A Nővel. A két kezével kaparta ki a gödröt magának. Belefeküdt, kicsit sírt, aztán megnyugodott. Belemarkolt a gödör oldalába és magára szórta a földet. Az Újságíró, az Anya és a Háziasszony ott álltak fölötte és nézték. Nem értették ezúttal sem, hogy mit akar. Mit csinál már megint? Aztán a Nő a szemükbe nézett és még egy marék földet szórt magára. És csak nézett rájuk szótlanul. A tekintetével kiabált.

- Hát nem értitek? Segítsetek már, az Istenért! Csak most az egyszer!

És a többi háromnak lassan leesett. Egyszerre hajoltak le az első marék földért. Rádobták és vártak. Ezt akarta? A Nő nem tiltakozott. Csak lehunyta a szemét és feküdt mozdulatlanul. Aztán másnap is, mintha meghalt volna. Ők meg újabb marék földet dobtak rá. Aztán még egyet és még egyet. Már lapátoltak is, csak minél gyorsabban befedjék. Ne is lássák őt! Ha teljesen betemetik, talán úgy tehetnek, mintha soha nem is létezett volna.

Könnyebb volt nélküle. A Nő csak bajt hozott mindenkire. Nem lehetett irányítani. Szeretett, amikor mindenki más azt akarta, ne tegye. Olyat választott, akit a másik három messzire elkerült volna. Akkor szakított, amikor a többiek már éppen láttak jövőt a kapcsolatban. Ám a legrosszabb az volt, hogy folyton érzett.

A Nőt nem lehetett irányítani

Előbb még nem volt olyan szörnyű. Eleinte boldog volt, amikor boldog volt és fájt, amikor fájt. De aztán teljesen összekavarodott minden. Mert idővel már akkor is fájt, amikor boldog volt. Az Újságírót, az Anyát és a Háziasszonyt ez nagyon bosszantotta. - Mit akar ez? – kérdezték. - Megbolondult? Most miért fáj, ha boldog?

- Ha címlapsztorit írtam ünnepelek. Miért gyötörném magam azzal, hogy holnap valaki ennél is erősebbet hozhat? - kérdezte az Újságíró.

- Amikor a lányom azt mondja szeretlek, miért jutna eszembe azt feltételezni, hogy becsap? – csóválta a fejét az Anya.

- Amikor mindenkinek ízlik az almás pitém, miért gondolnék arra, hogy a következőt akár el is ronthatom? - mérgelődött a Háziasszony.

De a Nőnek hiába beszéltek. Ő csak fájt, egyre többet, míg végül már egyáltalán nem tudott nem fájni. A kezdeti, belé-belé hasító fájdalmakat előbb egy folytonos szúró érzés váltotta fel, majd lüktetni kezdett és minden lüktetéssel erősödött, mígnem elviselhetetlen gyötrelemmé nőtte ki magát a kín. A Nő ordított, a földön fetrengett, csaknem eszét vesztette... Aztán, amikor a másik három már azt hitte, mindennek vége, a Nő felállt. A fájdalma újjászületett. Tompa lett, de nehéz. Elviselhetetlenül nehéz! A Nő pedig fáradt volt, túlságosan fáradt ahhoz, hogy cipelje.

II. fejezet

Lehet egy sikeres Újságíró ennyire ordítóan hülye? Lehet bazdmeg, hát itt fekszel, hajnal négy van, pislogsz, mint hal a szatyorban és pontosan tudod, hogy ez nem álom.

- Így is szeretsz? - kérdezte a Pasi még úgy öt órával korábban.

- Szeretlek – felelte a Nő. Ehhez nagyon értett, hogy hogyan kell ezt mondani.

- Akkor jó – nyugtázta a Pasi és minden átmenet nélkül elaludt. Jó nagy csomagot hozott aznap este, a titka volt benne. Átadta, aztán – gondolta - most már mindenki azt kezd vele, amit tud. Ő, a maga részéről elfáradt, úgyhogy alszik.

... és a Nőt nem lehetett többé megállítani

- Hazudott – dohogott magában az Újságíró és igaza volt. Mindketten hazudtak. A Pasi is, a Nő is. A Pasi fél éven át, a Nő csak egyetlen szóval. És nem is a szó volt hamis, inkább csak az, ahogy mondta. Azt a szeretleket, mintha a lelke mélyéből szülte volna épp, csupaszon, ártatlanul, kétségbevonhatatlanul. Ez zavarta az Újságírót, annyira igazul mondta, amennyire akkor és ott az nem lehetett igaz. Mérges volt. De nem a Pasira, hanem a Nőre!

Az Anya is mérges volt. Ő magára haragudott, meg az Újságíróra. Úgy gondolta, nekik kettőjüknek lehetett volna annyi eszük... Gyanakodniuk kellett volna! És gyanakodtak is, de nem tettek semmit. Csak nézték a műsort, látták az ellentmondásokat, az ösztöneik fújták a riadót, de ők inkább hittek a Pasinak, mint a saját józan eszüknek.

Csak a Háziasszony nem volt mérges. Róla senki sem tudott semmit. Felszívódott nem sokkal azután, hogy a Nő visszajött. Talán gondosan behajtogatta magát valamelyik szekrénybe? Vagy légmentesen lezárt zacskóban, helytakarékosan, téglalap alakúra fagyasztva a mélyhűtőben várja, hogy majd felolvaszthassa magát, ha szükség lesz rá? Nem tudták, de nem is hiányolták. Egyszerűen nem fért már bele a keretbe. Dolgozni kellett, gyereket nevelni és szeretni, meg fájni. Ennél többre nem futja 24 órából. 

Az Újságíró tette a dolgát – már amennyire a Nő hagyta. Az Anya tette a dolgát – amennyire a Nő hagyta. És a Nő is tette dolgát. Ő tette leginkább! A nap minden percében. Hol olyan boldog volt, hogy attól senki nem bírt a józan eszénél maradni, hol tombolt, mint a tájfun, hogy a többiek nem győztek menedéket keresni, hol meg sírt, fájt, gyötrődött, hogy a kínjaitól mindannyian jajveszékeltek. A köztes időben pedig kattogott.

- Veszett macska – így nevezte a háta mögött a másik kettő...

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/36934/pics/lead_800x600.jpg
anya,feleség,férfi,háziasszony,mese,nő,történet,vendégposzt,Veszett macska
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?