Testképzavarral küzdök. Komolyan veszem, pedig engem sokáig senki nem vett komolyan. Figyelek arra is, hogy ne szidjam magam, mert nem szeretném, ha lányaim azt hallanák, hogy az anyjuk állandóan elégedetlen a testével. Pedig hallják, ha nem is állandóan. Kívülről fújom az aggódó "jaj, de vékony vagy, eszel te rendesen, most már aztán ne fogyj tovább" mondatokat. Már a mimikájából meg tudom mondani, hogy mikor kezd bele sopánkodva vékonyságom kivesézésébe régi ismerősöm, akivel hosszú idő után futottam össze az utcán. Ilyenkor mentegetőzöm, hogy ugyan, nem is fogytam annyit, közben szégyenlem magam, és nem vallom be, hogy gyomorgörccsel állok a mérlegre, néha úgy edzek, mint egy eszelős és spártai módon számolom a kalóriákat. 

A testképzavar nem a kilókról szól

Régebben természetes volt, hogy a testem rendben van, mert fiatal voltam, táncoltam, sportoltam és, ha felcsúszott néhány alattomos kiló, akkor kihagytam a vacsorát. A két gyerek után aztán a 36-os méretből egyszer csak 38-as, majd 42-es lett. Amikor 72 kilósan a tükörbe néztem, nem a mérlegnek hittem, hanem a szememnek: paradox módon ugyanis én egy 50 kilós nőt láttam. Kétségbesetten próbáltam belepréselni magam a szülés előtti ruháimba, és nem akartam felfogni, hogy már kevés, ha kihagyom a vacsit. Aztán új elméletem lett: futni csak azok szoktak, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, és különben is negyven (év) fölött, hatvan (kiló) alatt minden nő ötvennek néz ki. Azzal vigasztaltam magam, hogy a harmónia átjön. Elég jól eljátszottam, hogy mindezt el is hiszem. Néhány éve aztán újra rákaptam a sportra, elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit eszem és bár most már megint egy 50 kilós nő néz vissza a tükörből, a lelkemben gyakran még mindig 72 kiló vagyok. Közben pedig zavarba jövök, ha számon kérik rajtam a fogyást, pedig nem történt más, csak visszakaptam  - vagyis kemény munkával visszaszereztem -  a régi testem. 

Az anyák testképe észrevétlenül befolyásolja a lányokét

Persze a testképzavar nem a kilókról szól, nálam például a "jókislány szindróma" tünete. A súlyváltozással járó testszégyenítést felnőttként már nem szívom mellre, de mérhetetlenül feldühít az A4-es kihívás újra felbukkanása, mert a papírvékony karcsúsági téboly egyáltalán nem az egészséges testképet erősíti.