Vad nyugalom

Ligyija

Van neked türelmed, csak nem vagy rá hajlandó - summázta évekkel ezelőtt a gyerekem a türelemhez való viszonyomat. Való igaz, az erénylistámon nem szerepelt a TOP 5-ben. Gyerekkoromban a tesómmal feltúrtuk a lakást a karácsonyi ajándékok után, soha nem tudtam kivárni, amíg kihűl a süti vagy megfagy a kocsonya, és a bűvös kockát sem tanultam meg kirakni, inkább átragasztottam egymás mellé a színeket. 

Nagyanyám néha olyan volt, mint akinél beakadt a tű: "még nem jött el az ideje!" - mondogatta, ha nem sikerült valami, majd jött az "aludjunk rá egyet", sokszor akkor is, amikor kézenfekvő volt a megoldás. Engem a világból ki lehetett kergetni ezekkel a bölcsességekkel. Nem akartam olyan haszontalansággal tölteni az időt, mint a türelem, ami nem más, csak befolyásolhatatlan várakozás.

Aztán egyszer utolért az érzés, hogy fogalmam sincs, mit kell tenni akkor, amikor tényleg nem tudom, hogy mit kell tenni. És nem csináltam semmit, csak vártam. Húztam az időt, hogy felkészüljek. Terveztem és reméltem. Belenéztem a következő, még nem megélt jelenetbe. Megtanultam várni, de közben rájöttem: akkor tudok türelmes lenni, ha értelme is van. Értelmetlenül csak kibírni lehet. A csapda az, hogy csak az idő tudja megmondani, volt-e értelme. A jelenben nincs más, csupán a vad nyugalom.

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/30712/pics/lead_800x600.jpg
emlék,kapcsolatok,önismeret
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?