A szőke kilenc árnyalata

Ligyija

Kedves Marilyn! Tizenöt éves voltam, amikor az első levelet írtam neked, pedig te már akkor több mint tíz éve halott voltál, amikor megszülettem. A levelet légipostával adtam fel, Hollywoodba címezve. Sokáig, nagyon sokáig vártam, hogy válaszolj. 

Kedves Marilyn! Sok idő eltelt legutóbbi levelem óta. Emlékszel? Azt írtam, hogy olyan akarok lenni, mint te. Ünnepelt, ragyogó, szőke csillag. Akkor még nem tudtam, mi lakik a csillogás mögött. Végül csak a szőkeség maradt, de abban is megcsaltalak egy rövid időre. Valahol azt olvastam, hogy kilenc árnyalatot próbáltak ki a hollywoodi fodrászok, mire megszületett a Marilyn szőke.

Erről jut eszembe, hogy néhány éve hasított a könyvpiacon A szürke ötven árnyalata. Aztán film is lett belőle. Egy mocskos szerelemről szól. Neked nem mondana sok újat, hiszen a pia, szex és manipuliáció trió számodra nem ismeretlen. Ana beleszeret a nagy hatalmú, sikeres férfiba, akit rejtélyes tartózkodása még vonzóbbá tesz. Christian is akarja a lányt – de a saját szabályai szerint. Vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezdenek, és Ana fölfedezi a férfi titkait és saját sötét vágyait. Blablabla... és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Mondjuk  a valóságban Christian a börtönben, Ana pedig a diliházban vagy a hullaházban végezné.

„Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.” Kedves Marilyn! Most majdnem tíz évvel vagyok idősebb, mint amennyi te voltál, amikor meghaltál. Nekem két gyerekem van. Te akartál gyereket? Tony Curtis a könyvében azt írta, hogy a szeretője lettél a Van aki forrón szereti forgatása alatt. És, bár mindketten mással éltetek, terhes voltál tőle... Nem kérdezem, mi lett a babával. Te meg tudtál bocsátani magadnak? Én nem találom a bocsánat útját... 

Találtam rólad egy gyerekkori fotót. Cuki kislány voltál, anyád mégis eldobott magától. Ha valamire, akkor erre nincs mentség. És aztán jöttek azok a rémes nevelőapák! Volt, amelyik molesztált is, mégis ragaszkodtál hozzá.

Képzeld, nálunk nemrég sorra derült ki tiszteletben álló tanárokról, hogy molesztálták tanítványaikat, a híres masszőrről, hogy molesztálta a kiskorú sportolólányt, és most napok óta arról írnak az újságok, hogy a bajnokok edzője valamikor réges-régen társaival megerőszakolt egy nőt. Furcsák az emberek, mert sokan sorra keresik a bocsánatot a megbocsáthatatlanra.

Karaktergyilkosságot, koncepciós hadjáratot emlegetnek, pedig nincs mit szépíteni: az erőszak az erőszak. Képzeld, az egykori vízilabdázó például élő adásban úgy próbálta modellezni a nemi erőszakot - vagyis annak elkerülési módját -,  hogy egy poharat húzogatott egy öttusázó lány előtt és arra kérte, dugja bele az ujját, majd elhúzta előle, hogy ne sikerüljön. "Ennyit kellett volna önnek is tennie, asszonyom!" - mondta jogi tanulmányaira hivatkozva, az erőszak elkerülésének módjára célozva.

Egy másik sztoriban pedig az az úszólány, aki elmondta, hogy gyerekként a masszőr molesztálta, minden volt a köznyelvben: kurva, ribanc, szajha - csak áldozat nem. Mit szólsz hozzá, nem is változott olyan sokat a világ, ugye? 

Kedves Marilyn! Nyáron lennél 90 éves. Ha lennél. Talán szétplasztikázott, vén dívának mutatna be a bulvársajtó, pedig a 168-a IQ-dal mindig több voltál egy buta szöszinél, aki csak belelihegte a mikrofonba, hogy Happy Birthday Mr. President. Talán bősz állatvédő lennél, vagy magányos mizantróp, de mindenképpen az a nő, aki tudja, hogy néha a jó dolgok is szétesnek.

Címkék: élet, Marilyn Monroe
http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/26379/pics/lead_800x600.jpg
élet,Marilyn Monroe
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?