Anyu, az elvarázsolt királynő

Ligyija

Lányos anyukának lenni azért is jó, mert a lányok elnéző szeretettel hunynak szemet hóbortos anyjuk különcségei fölött. Már egészen kicsi korukban tisztában voltak azzal, hogy egy elvarázsolt királynő dirigál otthon, aki mellé bizony nem árt a mindent átlátó káosz kapitány - otthoni nevén apu. 

Nincs mit szépíteni, a baklövések mestere vagyok. Gyakornok koromban a kávéautomatánál "De jó, hogy látom, tanár úr!" felkiáltással ugrottam a nyakába a főszerkesztői szobából kilépő miniszternek. A szeme sem rebbent, adott két cuppanóst és mosolyogva végighallgatta, ahogy lelkendezve elmeséltem: nyáron férjhez megyek. Még a telefonszámom is elkérte. Amikor csukódott utána a lift ajtó, a kollégák azonnal faggatni kezdtek: "Honnan ismered X. Y. - t?" "Öööö... sehonnan. Asszem összekevertem egy tanárommal!" - esett le a papírtantusz. A többiek csak legyintettek: ex-színésznő - és azonnal áttettek a politikából a kultúra rovatba. X. Y. nyáron küldött egy sms-t, hogy reméli, bekötötték már a fejem. Volt humora, kacsintós smile-t tett a végére.

Megnyaltam, hogy érezzem az ízét

Amikor az első gyerekem megszületett, a csecsemőosztályra kellett becsöngetni érte, éjszakára nem volt rooming-in. Hajnalban nyomtam a csengőt. "Blanka kijöhet játszani?" - kérdeztem vigyorogva. Egyszer kihallatszott, amikor a csecsemős hátraszólt: "A lökött anyuka van itt". Volt benne igazság. Én az újszülöttemnek nem csak az összes ujjacskáját számoltam végig, de meg is nyalogattam, mert azt is tudni akartam, milyen az íze. 

A tesó születése után az altatás kezdett kaotikussá válni. A kicsit az ölemben ringattam, közben a nagynak meséltem és énekeltem. A gyerekdalocskák egy idő után elfogytak, áttértem hát az operettre és a musicalekre, megfűszerezve néhány Quimby nótával és Kimnowakkal. Evitával elsöprő sikert arattam: a Don`t Cry For Me Argentinába annyira belefeledkeztem, hogy a végén a nagylány csillogó szemekkel tapsolt az ágyból. Hiába, az apja színész, tudja, mi kell az anyja egykori csepűrágó lelkének. Akkor is, ha évek óta nem volt színpadon.

Igazságosan elosztották a cipőket

Az oviban mindenkinek elmesélte, hogy az ő anyukájának csak magassarkú cipője van. A készletet a húgával felmérték és igazságosan elosztották, hogy ki, melyikre tart igényt, ha belenő. Kapaszkodnom kell, mert a nagynak már akkora a lába, mint nekem. Szerencsére a mai tiniknél a sportcsuka a menő. A kicsi sokáig koronát rajzolt a fejemre a családi képeken még sütés-főzés közben is. Azt mondta, olyan vagyok, mint egy elvarázsolt királynő. Stimmel. A homokozóban minden rendes anyuka kitérdelt mackóban ücsörgött, csak az ő anyukája volt virágos pörgős szoknyában, csillogóra pingált körmökkel. És persze a totyisok között csúszott le a csúszdán, aztán azzal a felkiáltással, hogy "Kipróbálom!" potyázott egy kicsit a hintán is.

Zsírkréta helyett gyakran rúzzsal és szemceruzával rajzoltunk, mert az volt kéznél. A nagy, néha még ma is dívanyunak hív. A moziban fogadást kötnek, hogy hányadik percben kezdek el sírni, és kajánul összekacsintanak, amikor beindul a menetrend szerinti hüppögés. Egyáltalán nem csodálkoznak, ha sót teszek a kávéba, vagy a körözöttbe piros paprika helyett véletlenül sárga kurkuma kerül, és kíváncsian várják, milyenre sikerül a hétvégi almás pite. Egy biztos: soha nem lesz olyan, mint a legutóbbi. Az angyali szuper mamit biztosan nem rólam mintázzák meg az utókornak, hiszen az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy a hétvégi nagymosásnál kimaradt a tornacucc, ezért vasárnap este dupla hajszárítóval gyötröm a vizes trikókat és nadrágokat, utolsó vagyok az ebédbefizetésnél is és logisztikailag kifog rajtam a sok különóra.

Nem minden angyal tud repülni

De szívesen hazafuvarozom az összes barátnőt - bármilyen messze is laknak, tudom az egész osztály szívbéli titkait -  cipzárt rá!, 10 perc alatt összedobok egy pizzát - na jó, elcsalom belőle a fehér lisztet, este 10-kor is szívesen fonok két copfot - pedig ilyenkor már aludni kell, és végigrollerezem az egész biciklikirándulást - ha kell valakinek a bringám. 

A kicsi a múltkor megsúgta: olyan szeretne lenni, mint én. A nagy bólogatott. "Anya, tudod vannak furcsa angyalok, akikre szárny helyett korona nőtt. De attól ők még angyalok!" 

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/26292/pics/lead_800x600.jpg
anya,apa,baba,család,élet,gyerek,kamasz,kapcsolatok,királynő,kislány,nagylány,önismeret
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?