Ilyenek voltunk

Ligyija

Harminc elmúlt évvel nem könnyű szembenézni. Egyetlen humánus módja van: az osztálytalálkozó. Persze, előtte keresztül mész néhány fázison. Lelkesedsz, amikor valaki felveti a facebookon, hogy legyen, majd jön a tagadás és megfogadod, hogy nem mész el a gyerek- és ráncszámlálásra, aztán kiötlesz egy jó kis startégiát, hogyan lépj le a kötelező pofavizit után, végül megadod magad és csak sodródsz az eseményekkel. Jó döntés. Jutalmad egy felejthetetlen este az ismeretlen ismerősökkel.

Két kört is tettem a suli körül, mire leparkoltam a kisvárosi iskola mellett. Izgultam, na. Az udvaron ismeretlen felnőttek gyülekeztek. Az egykori zeneisek. Vigyorogva közeledtem, ezt már nem lehet megúszni. Vajon melyikük az a srác, akivel a spanyol táncot jártam? Bele voltam zúgva, de nagyon.

- Nem ismersz meg? - szorított a mellére egy bajszos pasas. - Ne hülyéskedj, hát én voltam a táncparnered! Tudod, a spanyol tánc!

Aztán jött két kajánul mosolygó kopasz fickó, egy kigyúrt és egy cingár. Fogalmam sem volt, kik lehetnek. Igyekeztem leplezni zavaromat, de nem vertem át őket. Azonnal levágták, hogy lövésem sincs róluk. Élvezték nagyon, végül színt vallottak, én pedig abban a pillanatban megkönnyebültem és befejeztem a szorongást.

De a torkom elszorult, amikor észrevettem őt. A legjobb barátnők voltunk. Megfogadtuk, hogy mindörökké. Évtizedek óta nem láttam. Az én szememben semmit nem változott. Úgy öleltük egymást, mint negyedikben, amikor mindketten intőt kaptuk, mert nem vittük vissza a táncos szoknyát, meg amikor óvszert csórtunk az ABC-ből. (Na jó, ezt a sztort majd néhány pálesz után mesélem el.)

lyenek voltunk, és marad egy jel, amit itt hagyunk, ha indulni kell.

Felültem az emlékvonatra, hátradőltem, mert ott volt a csodás Marika néni, és megint biztonságban voltunk. Rajongtam érte. Tőle tanultam írni és olvasni. Mindig magassarkú cipőben járt. Megfogadtam, ha nagy leszek, én is csak magassarkút hordok. A tűsarok önbizalmat ad. Ahogy Marika néni is.

- Neked az élet citromot adott, hát csináltál belőle limonádét! - mondta most is büszkén egyik osztálytársunknak, akinek küzdelmes sorsot dobott a gép. Kati néni, a harmadikos ofő fényképeket hozott. Rólunk, meg az öt unokájáról.

Vacsorára befutott Svédországból régi komám is. Arcfelismerésből majdnem jelest kapott, bár Kati nénit Laci feleségének nézte. Röhögött az egész osztály, már teljesen visszacsúsztunk az időben. A tekintélyes tanár úr és a nemzetközi multicég topvezetője ismét Csulának hívta egymást, a kopasz, piknikus alkatú apuka azonnal felkapta a fejét, amikor Dajernak szólították, és a kedves, vicces lány is kiakadt a srácokra, pontosan úgy, mint harminc évvel ezelőtt: "Ne hív-ja-tok Cér-ná-nak!"

Te melyik is vagy?

Felelevenítettük a kotonos sztorit is. Tízévesek lehettünk, amikor a barátnőmmel a kis ABC pénztáránál egy érdekes csomagolású rágót találtunk. Beletettük a kosárba. A pénztáros gyanakodva kérdezte:

- Kinek veszitek, lányok?

Azonnal kapcsoltunk: biztosan alkoholos rágó. A barátnőmek vágott az esze, mit a borotva:

- A nővéremnek lesz! - pillogott ártatlanul. A pénztáros kizavart minket a boltból. Sebaj, másnap elcsórtunk egy dobozzal. Kibontottuk és bizalmatlanul méregettük a gusztustalan valamit: ezt tényleg rágni kell? Szerencsére nem próbáltuk ki. Évekkel később esett csak le, hogy mit néztünk alkoholos rágónak. Emlékszem, sorban álltam egy DM-ben, amikor beugrott ez a bizarr, ártatlan történet, és úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult.

Hát, ezen az estén is kontrollálatlanul folytak a könnyeim. Azt nem tudom, hogy a jóféle házipálinkától, vagy a sodró emlékcunamitól, de a fejemben makacsul egy Vajda idézet dörömbölt: "A múltból fölmerül egy pillanat, Mint óceánból elsüllyedt sziget; És látom újra ifjú arcodat..." Jó, jó, igen, ez egy szerelmes vers. De a nyolc, réges-régi kisikolás év pontosan olyan érzéseket dob a felszínre, mint egy réges-régi, elmúlt szerelem: volt benne keserűség, küzdelem, csalódás, öröm és felelőtlen boldogság is. Valamikor a múltszázad végén. 

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/21589/pics/lead_800x600.jpg
barátok,emlék,iskola,nosztalgia,osztálytalálkozó,retro
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?