Testképzavargások 2.0.

Ligyija

Évekig győzködtem magam, hogy két gyerek után nem lehet lefogyni, hogy futni csak azok szoktak, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, és hogy negyven (év) fölött, hatvan (kiló) alatt minden nő ötvennek néz ki. Klassz érvek, de ezektől nem lettem boldogabb. A boldogságot nem kilókban mérik.

Aztán a külsőm helyett elkezdtem a belsőmmel foglalkozni. Helyrepakoltam az elmúlt éveket, és szembenéztem azzal, aki lettem. Ahogy szinkronba kerültem, megtaláltam az utat a régi önmagamhoz úgy, hogy szeretni tudjam az újat. Közben valami bús, nosztalgikus dafkéból ismét tornázni kezdtem, odafigyeltem arra, mit eszem, és elkezdtek lecsorogni a kilók. Megcsináltam, de nem lettem fogyókúra és fitnesz-fasiszta. Dundiságom évei alatt rengeteget tanultam.

Ashley Graham plus size modell: „Tudom, hogy a domborulataim szexik és szeretném, ha mindenki tudná, hogy az övéi is. Nincs okunk arra, hogy rejtegessük a testünket, viszont minden okunk megvan arra, hogy megmutassuk. A világ készen áll még több domborulatra és még több bikinire”

Nagyon csípem a duci csajokat. Többnyire tele vannak életenergiával, jó a humoruk, van stílusuk és hatalmas a lelkük. Sokáig azt hittem, ők "gond nélkül" képesek elfogadni nem csak másokat, de magukat is. Aztán, amikor a "gond nélkül" karcsú alakomat elvesztettem a szülések után, nem fértem bele egyetlen ruhámba sem, sorra kaptam a célzásokat, hogy milyen csinos voltam, és csak azért is dupla adag édességet ettem, akkor megtapasztaltam, hogy mekkora erő kell ahhoz, hogy "gond nélkül" el tudjuk fogadni magunkat. 

Nem tapsoltam, amikor megláttam a  Thinner Beauty kampányát, amelyben vékonyra photoshoppoltak néhány plus size modellt, hogy megmutassák, mennyivel szebbek lennének úgy. Cél a motiváció, mert ma az a trend, hogy a vékonyabb szebb. Pedig a túlsúly nem csupán esztétikai kérdés, és eléggé leegyszerűsíti a problémát az, aki úgy gondolja, hogy bárki, bármikor le tud fogyni, ha kellő elszántsággal sanyargatja magát. A "ha soványabb lennél, ilyen szép lennél" üzenet ott bukik el, hogy nem mindenkinek sikerül lefogynia és nem feltétlenül azért, mert nem képes rá. A sorozatos kudarcélményből pedig brutál nehéz felépíteni egy magabiztos személyiséget akkor, ha a genetika, a pillanatnyi pszichés állapot, élethelyzet vagy egy makacs betegség felülírja az összes fogyókúrát és edzést.

Nem a ruha mérete határozza meg egy nő értékét

Megtanultam, hogy van olyan duci nő, aki boldog. Fittyet hány a megmondó emberekre, akik azt szuggerálják, hogy ha nem fogysz le, akkor gyenge vagy és lusta, és tojik arra is, hogy a mai világban le kell fogyni és másokat is le kell fogyasztani. 

Megtanultam, hogy kifogásokkal tele van a padlás, és bármelyikkel szinte azonnal képesek vagyunk azonosulni. Ha tényleg fogyni akarunk, akkor az kőkemény meló és önfegyelem. Nincs csodaturmix, ami leolvasztja a kilókat, nincs csodafogyasztógép, ami a tévé előtt csipszezve is karcsúsít, és nincs olyan kozmetikai kezelés, ami több zsírt éget el, mint 8 perc hasizomgyakorlat.

Megtanultam, hogy én nem szeretem magam plus size méretben, de nem a külső nyomás, hanem csakis a belső kényszer segített, hogy visszatérjek a 36-os bőrömbe.

És végül azt is megtanultam, hogy 42-es méret fölött is lehet valakinek pozitív énképe, mert egy nő szépségét, értékét és helyét nem a ruhaméret határozza meg. A kulcs, a titok igazi nyitja, hogy szeresd meg azt a lányt, aki a tükörből visszanéz!

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/20010/pics/lead_800x600.jpg
anya,fogyókúra,nő,önismeret
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?