Mi a baj a stepfordi feleségekkel?

Ligyija

Szeret(t)em, ha mindenki azt látja, hogy minden rendben van. Tip-top frizura, patent smink, és  vidáman kopog a tűsarkú cipő. A gyerekeim tökéletesek, a férjemmel mindig egyetértünk, nálunk az élet derű és kacagás. A munka? Köszönöm, szuper! Azt pedig csak én tudom, hogy közben véresre töri a sarkam a tűsarkú cipő. 

Stepford a férfiparadicsom, ahol a nők szőkék, mosolygósak, gombnyomásra nő a mellük, a lakásuk patyolattiszta, bármikor örömmel szexelnek életük párjával és ha kell, a szájukből dől a pénz. A robotnők a problémamentes boldogság illúzióját adják. Mindenkinek.

A tökéletesség látszata igencsak strapás meló

De mi közünk van nekünk ehhez az egészhez azon kívül, hogy igen, ismerjük a filmet, Nicole Kidmannel, Bette Midlerrel, Chrisopher Walkennel és Glen Close-zal? A látszat. Amire sokan olyan gondosan ügyelünk, hiszen már a nagyi is megmondta, hogy ne teregessük ki a szennyest. A látszat valóság fenntartása azonban rengeteg energiát emészt fel. Nagyon fárasztó 0-24-ben megértő kollégának, önfeláldozó anyának, szolgálatkész feleségnek, készséges gyereknek, a liftben mosolyogva köszönő szomszédasszonynak lenni és mideközben még arra is ügyelni, hogy soha ne kenődjön el a rúzs.

Mi a baj a cukormázzal leöntött boldogsággal?

Olyannyira, hogy amikor ezzel szembesülsz - vagy szembesítenek - először nem is érted, mi a baj veled? Aztán lassan rájössz, hogy te vagy az, aki soha nem mond nemet, ha valamire megkérik, és egy reggel arra ébredsz, hogy látod: mindenki más parancsol az életedben, csak te nem. A barátnőd, aki már megint megszervezte a programod, a kollégád, aki helyett már megint te túlórázol, a gyereked barátjának az anyja, aki már megint beosztotta az idődet, a közös képviselő, aki megint rádsózta a negyedéves könyvelést, az anyád, aki bevállalt helyetted egy feladatot, mert te úgyis megcsinálod, a gyereked, aki jelentkezett, hogy majd anyu kidekorálja az osztályt, a párod, aki az egyetlen szabad estédre beszervezte a haverokat hozzátok meccset nézni. Ilyenkor üvölteni tudnál, de nem teszed.

Egyszer Barbie-nál is elszakad a cérna

Aztán egyik reggel, amikor edzés után nincs időd kisminkelni, és az egyik anyuka megjegyzi, hogy "de rosszul nézel ki, talán valami problma van?", akkor elszakad a cérna. Egyszer mindenkinél elszakad. És megtanulsz újra nemet mondani, meghúzni a határokat, szólni, ha valamivel nem értesz egyet, és egyszer csak azt veszed észre, hogy visszaszerezted az irányítást a saját életedben. Egyszerűen hangzik, de tudom, hogy nem egyszerű. Fájdalmas, hosszú, nehéz, nyűgös és egyáltalán nem elegáns folyamat. A végén azonban mindenki nyer. A Jackpot a tiéd, mert visszanyered önmagad és a sminknélküliség felszabadító érzését.

(Na jó, azért van, aki nem tud kibújni a bőréből. Rúzs mindig van nálam.)



http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/19744/pics/lead_800x600.jpg
anya,barátok,család,feleség,férfi,kapcsolatok,munka,nő,önismeret,stepfordi feledégek
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?