Összekapcsolódunk

Ligyija

Ez egy személyes történet. Nagyon-nagyon személyes, de nem sziruposan nosztalgikus, nem elmerengő, nem múltidéző, nem szomorkás és egyáltalán nem olyan "hajaj, de jó is volt régen" emlék, hanem életigenlő, erőt adó, összetartozó folytonosság. Ti, akik most magatokra ismertek, felkészültetek? Megfejtettem a titkot: na`vik vagyunk és összekapcsolódunk.


Azért jó a fészbúk, mert tudom, hogy mi történik veletek. És ti is tudjátok, hogy velem mi van. Van, akinek csak annyi jön át, hogy mi a pillanatnyi helyzet, más képes a sorok között is olvasni. Üzenünk egymásnak nyíltan, vagy sejtelmesen utalgatunk egy youtube videóval, máskor meg elég egy régi közös fotót kitenni. Örülünk egymás gyerekeinek, sikereinek, pedig már a napját sem tudjuk, hogy mikor találkoztunk.

Azért jó a fészbúk, mert tudom, hogy mi történik veletek

Az együtt töltött évek alatt megtanultuk egymást. Ugye, beégett a "nincs dzsembori a takarásban", vagy a "megbeszélés a tükör előtt", na meg egy másik klasszkus "csak a bankett jól sikerüljön", és az még megvan, hogy "egy mutatás, egy tudás?" Valószínűleg ilyenkor ugyanazt érezzük. Egy alomból jöttünk, és már akkor elfogadtuk egymást, amikor még fel sem merült bennünk, hogy van olyan is a világegyetemben, hogy nem elfogadó, mert ez a kifejezés a mi univerzumunkban nem létezett. Bárhol, bármikor találkozunk, képesek vagyunk újra boldogan összekapcsolódni akkor is, ha közben évek teltek el. Olyanok vagyunk, mint a na`vik. 

Brigitta és Brigita sem vált külön, pedig 15 éve kimaradtak egymás életéből. Az egyik kifelé él és befelé érez. A másik befelé él és befelé érez. Hogy kik ők? Két test, de egy lélek voltak. Egymás lélekhordozói. A másikból vittek egy darabkát. Van, aki látta, hogy ez lélektestvérség, mások pajzán lánybarátságnak gondolták. Hogy mi is valójában, azt csak ők tudják. És bármikor újra, boldogan összekapcsolódnak. Igaz, mostanában többnyire csak online. Aztán mindenki megy tovább a maga útján. 

A lélektestvérek visznek egymásból egy darabot

Ott volt az a barna hajú, lobogó tekintetű lány, és mellette az ezerfokon égő férfi, meg a morgós srác, a magas, mindent megmagyarázó csajszi, a mosolygós tűzről pattant, a híresen nagydumájú, az örök komikus, a szemével hódító, a vágyakozó és a nagyokat lódító, a fanyalgó meg a csajozós, a vicces, a díva, a mester, a híres, a főnök, a főnök mindent elsimító felesége, a teheséges és a kevesebb képességű, a kicsi, a pici, a manó, a macsó, a nagy és a nagyszájú, a mély és a sekély, a zenével beszélő, na meg az örök lázadó. Még mindig élnek a sztorik, amiket csak mi értünk, a poénok, amelyeken csak mi nevetünk, a bánataink, a vágyaink a szerelmeink, szóval az egész múltunk, ami bármikor folytatható a jelenben. Mert na`vik vagyunk, és ha találkozunk, összekapcsolódunk. Aztán mindenki megy tovább a maga útján.

Ez eddig egy nagyon személyes történet, bár szerintem mindenkinek megvan a maga Pandorája. Végül mégis sziruposra sikeredett, de fogjuk rá, hogy ez a bemelegítés  az összetartozás és a barátság napjára. Ja, hogy az július 30-án lesz? Legalább addig mindenkinek van ideje végiggondolni, hogy hová tartozik. A visszaszámlálás elkezdődött, készüljetek fel az összekapcsolódásra!

"A barátság szabadság. Nincs benne kötelesség, nincs benne muszáj, nincs benne előítélet. Csak azt akarom, hogy legyen. Bármelyik szeretetben le lehet erre a gyönyörűséges síkra szállni." - Müller Péter

A

Címkék: barát, barátok, család
http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/19336/pics/lead_800x600.jpg
barát,barátok,család
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?