Akik gyerek nélkül is boldogok

Ligyija


Elkaptam egy furcsa beszélgetést. Csinos, harmincas évei derekán járó, láthatóan sikeres, hallhatóan értelmes és tapasztalhatóan szimpatikus nő mesélte barátnőjének, hogy rájött: ő nem anyának való.  És ettől a felismeréstől felszabadult. Nem szorong már, ha azt firtatják, hogy mikor jön a baba. 

"Bármilyen felvilágosult is a társadalom, amelyben élünk, még mindig léteznek bizonyos elvárások. Házasság. Gyerek. Egy saját otthon. De mi van, ha mindettől nem boldog, hanem allergiás lesz az ember? Valami baj van a rendszerrel? Vagy velem? Tényleg mi akarjuk ezeket a dolgokat, vagy csak belénk nevelték, hogy akarjuk?" Carrie szavai ezek, a Szex és New Yorkból. Persze a szingli csajok Bibliája sem ad egyértelműen választ, hiszen Mirandának is van gyereke és Bridget Jones is izgatottan szorongatta a terhességi tesztet.

A "nem akarok gyereket" téma gyakorlatilag még ma is tabu. Abból a biztonságos és szerintem teljesen normális állapotból nézve, ahonnan én is látom - hiszen nekem két csodás lányom is van -,  rendre elkövetem azt a hibát, hogy tapintatlanul bekérdezek gyerektelen barátnőimnél: mikor jön a baba? Eddig félve jutott csak eszembe, hogy tényleg valóságos válasz, és nem valami szomorú önáltató kibúvó a "nem nekem való az anyaság". És ettől a beismeréstől az amúgy kedves, intelligens, gyönyörű, sikeres, boldog kapcsolatban élő, és az én csajaimmal a lehető legjobbfej barátnőm nem válik hirtelen gusztustalan mutánssá. 

Az egyik átküldött egy linket a Time magazinból, ami elgondolkodtatott. A szerző arról vall, hogy ő miért nem. Ha meg nem is értetem - és nem is érthetem, hiszen valószínűleg alapból más erők mozgatank, mert én egészen kicsi korom óta tudtam, hogy egyszer anya leszek, és nagyon vártam azt a pillanatot -, de elfogadom, hogy így is lehet boldogan élni. Mondjuk az alábbi sztoriban azért voltak számomra sokkoló elemek. Vagyis tényleg ennyire tabu, mert hiába akarom megérteni, azért valahogy mégis érthetetlen. Ez az ő története:

„Szeretem a gyerekeket, de nem akarok gyereket… Szórakoztat, amikor az emberek nem tudnak mit reagálni erre. Megkaptam már, hogy majd ha megismerem a tökéletes férfit, meggondolom magam. Ez a sértő feltételezés arra utal, hogy képtelen vagyok meghozni az életemről szóló döntéseket... Nem vagyok karrierista sem, mindig dolgoztam, de nem azért élek, hogy dolgozzam. 28 éves koromban elköttettem a petevezetékemet...

És amikor hat hónapig Venezuelában búvárkodom, ígérem, küldök egy aranyos képeslapot.Csak egy pillanatra ijedtem meg, mi lesz, ha 30 évesen arra ébredek, hogy szeretnék egy gyereket? Aztán lefoglaltam a dátumot… Nem bántam meg, azt tervezem, bejárom a világot, ébren maradok reggelig, néha sörözöm vacsorára, és nincs bűntudatom, hogy rosszra nevelek valakit. Alig várom, hogy nagynéni legyek. És amikor hat hónapig Venezuelában búvárkodom, ígérem, küldök egy aranyos képeslapot. Tudom, oka van annak, hogy az emberek gyereket akarnak. Értem. Nem vagyok szörnyeteg. Értem, hogy csodás, ha van egy kis ember, aki feltétel nélkül szeret titeket, és tőletek várja, hogy a biztonságot nyújtsatok neki.

A szülők bátor, erős és fantasztikus emberek. De az asztronauták és az agysebészek is, és velük sem cserélnék. Én vagyok a legboldogabb „nem anyuka”, és hívjatok, ha kell egy jó bébiszitter.”

(Csak zárójelben: én pedig vele nem cserélnék)

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/14311/pics/lead_800x600.jpg
anya,baba,barátok,család,gyerek,nő,önismeret
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?