Ébredjen álmából a világ!

Ligyija


Boldogság, gyere haza, késő van, gyere haza. Egész nap ez járt a fejemben. 67 éves lenne. A CSERHÁTI ZSUZSA. Csupa nagybetűvel. Gyakornok voltam, amikor elküldtek hozzá egy interjúra. Kezem-lábam remegett. Hogy jövök én ahhoz, hogy őt kérdezzem? Becsengettem, ajtót nyitott. A nagy visszatérés ideje volt ez: lefogyott, dübörgött a Hamu és Gyémánt, a lába előtt hevert a közönség és a szakma. Királynő lett végre, az, ami mindig is volt.

Fél óra múlva egy puffon ültem a szobájában, és hallgattam, ahogy mesél. Az életéről, a pályájáról, a sorsáról. És a fiatalokról, akiket szeret, akiket nagyra tart. Kettőt név szerint is említett: A Keresztes Ildikót és a Fehér Adrit. Tanítványok, utódok. Bennük látta a folytatást.

Sztorizott. Elmondta, nemrég azzal hívta egy újságíró, igaz-e, hogy az ő férje volt az első, aki GYES-re ment? Mondtam, ezt én is tudom, de nekem az anyukám mesélte, évekkel ezelőtt olvasta a Nők Lapjában. Én csak annyit kérdeztem: "Az a Cserháti, aki a boldogságot várja haza?" Nevetett, majd elmondta, balerinának készült, de nem vették fel. Aztán elmesélte, hogy tulajdonképpen Szécsi Katinak köszönhette első fellépését, aki beprotezsálta abba a bárba, ahol az öccse, a Pali dolgozott.


Aztán 15 évnyi számüzetés várt rá, mert nemet mondott Erdősnek, nem akart a Neoton vokalistája lenni. És bár lemezt nem készíthetett, az éjszakában szerették: Charlie, Hofi, Korda György, Deák Bill és Hobó is dolgozott vele, és a Moulin-ba is hívták. Amikor elvált, az nagyon padlóra küldte, sokszor nem volt pénze, akkor is a barátok segítették.

Elmesélte, hogy még mindig bizonytalan, hogy tudja, túlságosan is ragaszkodik és igazán nem hisz abban sem, hogy most tényleg sikerült lefogynia. Ő a tükörben egy kövér nőt lát. De mást is látott: a hangokat színeknek, a színeket hangoknak. Röhögött: "Te, nekem tényleg dalol a szivárvány!" - mondta.

Az egész délutánt nála töltöttem. Kaptam tőle egy dedikált CD-t. Ereklyeként őriztem, aztán - hosszú dilemma után -  egy jótékonysági árverésre felajánlottam.


Évek múlva egy bulvárlapnál dolgoztam. Kellett néhány celeb véleménye a brazil VB-ről. Az egyik gyakornok felhívta Cserháti Zsuzsát, gondolta, jó poén lesz a fociról faggatni.

Aznap volt az énekesnő születésnapja. Az „Isten éltesse sokáig, művésznő!” helyett kapott egy kérdést a másnapi belga – orosz meccsről. 2003. június 22. volt. 

Hazafelé felhívtam, felköszöntöttem, kérleltem, találkozzunk. Nem akarta. Júliusban jött a hír, hogy meghalt. Gyomorvérzés. 

Címkék: nosztalgia
http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/13635/pics/lead_800x600.jpg
nosztalgia
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?