Túl a hazugságok tengerén

Ligyija


Na, akkor drága barátocskáim, ezennel szépen, komótosan, kézen fogva elmentek a jó büdös picsába. Szívem szerint ezt néha kimondanám. De soha nem teszem, mert kedves ember vagyok, és nem akarok megbántani senkit. Nekem a „mindenáron jófej, ha beledöglik is” szerepet dobta a gép. Iszonyú fárasztó. Statáriumot hirdetek, elég volt a játszmázásokból.

Miért óvatoskodunk? Játszunk egymás idegein, érzelmein, és nem merünk őszintén beszélni. Ugye, megvan az Emberi játszmák? Eric Berne papa tankönyve jól elmagyarázta mocskos kis hétköznapi praktikáinkat. A játszmák megértéséhez elég a három fő énállapot megismerése: van szerencsém bemutatni a Szülői ént, a Felnőttet és a Gyermekit. Az életjátszmáknak, kedves barátaim, fontos hatása van a játékosok sorsára.

Akire például az „alkoholista” szerepét osztják, az az örök függőségben élő, törődésre vágyó, akit korholva pátyolgatni kell. És ennek a szerepnek akkor is meg kell felelnie, ha utálja a piát.

Az „adós”úgy ad célt az életének, hogy adósságot halmoz fel - legyen az jelzálog vagy érzelem -, melyet aztán amikor törlesztett, nem képes elengedni, hanem hitelezővé válik és várja, hogy a társadalom – vagy a gyereke, a barátja, a szülője, a szomszédja-  visszafizesse az ő kölcsönét, amit adott.  

A „most rajtacsíptelek, te gazember!” típusú játszmában két szereplő van. A rajtacsípőt sokkal jobban izgatja a lefülelés, mint az, hogy ezzel mekkora kárt sikerült elkerülnie, vagy okoznia. Vitázik a lefülelttel, és az összes addig felgyülemlett haragját kiadja magából. Ez történik például akkor, amikor a buszon egy idősebb hölgy elkezdi szapulni fiatalabb utastársát, mert nem adja át neki a helyét. A litánia végére megkönnyebbül, jobban érzi magát. Élvezte a játszmát. A siker akkor teljes, ha a lefülelt még bocsánatot is kér, vagy bármi más módon visszakozik.

A „rúgj belém” játékosa olyan, mintha egy „lécci, lécci rúgj belém!” feliratú táblát viselne, amelyet addig mutogat, míg kísértésbe viszi a többieket, hogy tényleg belé rúgnak. Amikor aztán sorsa beteljesedik, ártatlan szemmel kérdezik: miért mindig velem történik ilyesmi?

Az „ennek is te vagy az oka” típusú játszma általában házasságban zajlik, de játszódhat munkahelyen, vagy barátok között is. Az egyik fél a másikat okolja, gyakran a háta mögött úgy, hogy az biztosan visszajusson valamilyen formában. A „nem én mondtam, de ha már mások is mondják, elgondolkodhatnál rajta” magatartás célja a felelősség elkerülése és a hárítás.

A játszma mindig arról szól, hogy valaki szeretné, hogy megtegyél neki valamit, de ezt nem mondja ki, hanem viselkedésével rávesz arra, hogy „önként” tedd meg neki, anélkül, hogy kérnie kelljen, és te azt hidd, te magad akartad ezt tenni. Ezek a játszmák az emberi energiákért folynak, a győztes fél energiát nyer, a vesztes pedig azzal fizet. Elég nagy árat: a tehetetlenség érzését, leblokkolást, zavarodottságot, gyengeséget, döntésképtelenséget, haragot.

Drágáim, köszönöm, elég volt! Részemről game over. Kiszálltam. Lehet, hogy fájni fog nektek, és lehet, hogy fájni fog nekem is. De legalább igaz lesz.

Anna and the Barbies - Túl az Óperencián - Ne csak hallgasd, értsd is!

http://reneszanszasszony.blogstar.hu/./pages/reneszanszasszony/contents/blog/13509/pics/lead_800x600.jpg
barát,barátok,önismeret
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?